Egy tál Spanyolország: paella

Ahogy a vasárnapi ebédnél a kakaspörkölt, úgy a paella is összeköti a családot. Az illata már a konyhába lépve tudatja, hogy valami különleges készül.

Először széles, lapos serpenyőben olívaolajat melegítünk, és a csirkét aranybarnára pirítjuk. Ahogy a hús serceg, szinte hallani a konyhában a mediterrán ritmust. A csirkét félretesszük, de a serpenyőben maradt ízeket nem hagyjuk veszni: belekerül a chorizo, az apróra vágott hagyma, fokhagyma és a színes paprika, majd a paradicsom. Az egészből egy illatos, füstölt pirospaprikával ízesített alap keveredik, ami már önmagában is csalogató.

Ekkor jön a rizs: rákerül a serpenyőbe, és pár percig pirítjuk, hogy minden szem felvegye az ízeket. Felöntjük az alaplével, beleszórjuk a sáfrányt, és visszakerül a csirke, majd a tengeri herkentyűk – rákok, kagylók, tintahal. Innen kezdve a tűz mintha csak figyelne: nem nyúlunk a rizshez, hagyjuk, hogy a közelében kialakuljon a ropogós, aranybarna réteg, ami a paella igazi titka.

Amikor a rizs megpuhul, és a folyadék felszívódott, leveszzük a tűzről, letakarjuk egy konyharuhával, és hagyjuk pihenni pár percig. A friss petrezselyem és citromgerezdek a végső simítások, amelyek élénkséget adnak az ételnek. Ahogy a család köré gyűlik, mindenki kap egy szelet citromot, és a serpenyőből kanalazva élvezik a paella gazdag, mediterrán ízeit. Ez az étel nálunk nem csupán főzés, hanem élmény és közös emlék is.